Ezentúl nem közlik a létminimumot

„Az 1910-es évek óta számítottak Magyarországon létminimumot, de még jóval a rendszerváltás előtt voltak olyan évek, amikor a hatalom nem engedte közölni az adatokat. Németh Zsolt kiemelte, hogy Magyarország az Európai Unióban egy szegény társadalomnak számít, de a létminimumról szóló kiadvány ezt nem mutatja be.

Németh Zsolt a Világgazdaság kérdésére közölte, hogy a háztartások 35-36 százaléka él a létminimum alatt, de korábban megközelítette a 40 százalékot is a mutatószám. Az egy felnőttből álló háztartás esetében a létminimum 87 351 forint volt tavaly, ami kismértékű csökkenés a 2013-as 87 510 forinthoz képest. A mérséklődés nem meglepő, hiszen tavaly estek a fogyasztói árak. A tipikus, két felnőttből és két gyermekből álló háztartásának tavaly 253 300 forint kellett, hogy a létminimum felett éljenek, ami párszáz forintos csökkenés egy év alatt. Németh Zsolt kiemelte, ebben vannak olyan emberek, akik a fizikai létfenntartás határán vannak, és olyanok is, akik az átlagos jövedelemhez közeliek, így a mutató nem jó mérőszáma a szegénységnek. „Hungarikum volt a magyar létminimum mutató az Európai Unióban, más országban nem közöltek ilyen adatot” – válaszolta a Világgazdaságnak Németh Zsolt.”

Forrás: http://www.vg.hu/


A létminimumot nem arra kell használni, hogy a hiányát mérjük vele, hanem arra, hogy kötelezettséget állapítsunk meg az állam felé. A létminimum annak az ára kell hogy legyen, hogy nagyon szerényen, de emberhez méltó módon meg lehessen élni. Magában kell foglalnia a lakhatást, az egészséges táplálkozást, az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jutást. És ha kiszámoltuk, hogy ez mennyi, elő kell írni minden munkáltató felé. A létminimumnak megfelelő jövedelmet napi 8 óra munkával heti 5 nap alatt mindegyik munkakörben meg kell tudni keresni.